Most rövid leszek, de azért adok némi életjelet magamról… Az a helyzet, hogy most tényleg bele kellett húznom a tanulásba, pontosan egy hét múlva hétfőn lesz az első tesztsorozat, a már emlegetett 9. heti vizsga. Ennek megfelelően mostanában minden hétköznap este 2-2,5 órára a székhez ragasztom a seggem, és tanulok. Hétvégén is jó kisfiú voltam, szombaton 3, vasárnap 6 órát tanultam, régebbi évek feladatsorait oldogattam meg, szóval produktív hétvégém volt. És annyira, de annyira beleszerettem a tantermünkbe, hogy most már nem is tudok elszakadni tőle: esténként megfogom a cuccaimat és átcsoszogok oda tanulni. Egészen 22:30-ig működőképes is az ötlet, akkor azonban sötétségbe borul az épület: a suli minden lehetséges módon támogat abban, hogy minél hamarabb kitörd a nyakad a lépcsőn lefelé jövet. Még jó, hogy takarodót nem fújatnak…
2011.03.21. 20:45 flyzed
Madarak
És hogy honnan van a cím? Néhány madár kísérte végig a múlt hetemet: gólya, csirke, bagoly meg egy meghatározhatatlan faj, aminek legfőbb jellemzője, hogy egy nagy bevásárlóközpont logójában szerepel, Maunika-só stílusban úgy is hívják, hogy madaras teszkó. Szóval megtaláltam a helyi Auchan-t is, ami valamilyen oknál fogva itt Al Campo néven fut, de a logó amúgy ugyanaz, meg az áruház jellege is. Már egy kicsit majdnem otthon éreztem magam, és rám jött a tejföl-mániám, de persze kielégítetlen maradtam: két sornyi joghurt között egyetlen árva tejföl sem volt… De nem baj, már csak 1 hónap… Ha már ott jártam, meg is kopasztattam magam, innen jön a csirke. A többi kedves lágerlakó figyelmeztetése ellenére - miszerint katasztrófa itt az összes fodrász, és a legjobban akkor járok, ha valamelyik srác egy hajvágó géppel 1 centisre lenyír -, mégis vettem a bátorságot és beültem egy frizura-szalonba. Szerencsére a fodrász kislánynak sikerült értésére adnom nagyjából, hogy mit szeretnék, ezért nem lett annyira vészes a végeredmény. De azért kétlem, hogy 2012 után is ide járnék vissza fodrászhoz...
Beugrottunk a mellette lévő IKEA-ba is, természetesen az is ugyanolyan, mint bárhol máshol a világon – mondjuk arra kíváncsi lennék, a spanyolok hogyan ejtik ki az egyes termékek svéd neveit. Biztos könnyen megy nekik, elvégre a svéd-spanyol nyelvrokonság minden lingvisztikai képzés alaptétele. Szokásomhoz híven ezúttal is felcsaptam Leon-nak, azaz megvettem a növénykémet. Egy Pedilanthus nevű zöldség van most a szobámban, szóljon aki tudja, hogyan kell kezelni (milyen esti mesét olvassak neki, eszik-e pilótajelöltet vagy beéri patkányokkal, stb.) A pénztárnál sajnos le kellett mondanom a gyönyörű neonzöld kaspóról, mert nem volt rajta vonalkód (azt hittem, jár a virághoz, mert benne volt). Megpróbáltam elmagyarázni a kisasszonynak, hogy kifizetem, de hajthatatlan volt, egy fél IKEA-nyi távolságot meg nem másztam vissza egy vonalkódért. Remélem, megbocsájtja a növénykém…
Jah, és a persze megvettem a csodadarabot is, piroslámpát házat csináltam a szobámból – tekintve, hogy ez az éjjeliszekrényen lévő új lámpám színe. A fő ok, amiért velem jött: Made in Hungary. Nyilván nem hagytam ott! Egész jól működik, sikerült egy éjszakán keresztül élesben tesztelni, ugyanis a szombatról vasárnapra virradó éjszakát átbagolykodtam… Jó kis éjszaka volt, igaz Baba? :)
És végre megérkezett a tavasz Jerez-be is: ennek legfőbb hírnöke az a gólya, ami egy kaján röhögéssel kísért gyönyörű alacsony-áthúzással tudatta a táborlakókkal, hogy még bőven van mit tanulnunk repüléselméletből. Úgyhogy most megyek is behozni a lemaradást: a fél lábon állás már egész jól megy. Kelep-kelep… (tényleg, milyen hangot ad ki a gólya? :))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.