Na, akkor egy kicsit írok a repülésről. Ezt a posztot 2008-ban kezdtem el írni, akkor levélnek szántam a barátaimnak és a családomnak. Most egy picit update-eltem, de a lényeg nem változott. Lássuk tehát a történetem első részét!
Az egész valahol 1998-ban kezdődött…
A Ferihegyi repülőtér egyes termináljában nem működött a légkondicionáló berendezés. Ennek legfőbb oka, hogy akkoriban, a felújítás előtt ilyen még nem is volt beépítve. Egy 17 éves kamaszfiú pedig élete első repülőútjára készült. Azt már évek óta tudta, hogy ebben a szakmában szeretne dolgozni, de a repülés élménye (egy 10-perces, Balaton feletti motoros sárkányozástól eltekintve) még nem adatott meg neki. Most viszont közeledett a perc és a KLM légitársaság Boeing 737-300-as típusú repülőgépe is a terminál épülete felé. Az élmény lenyűgözte, a felszálláskor belepréselődött az ülésbe és végigvigyorogta a közel kétórás utat Amszterdam Schiphol repülőteréig. Ott aztán ízelítőt kapott abból, milyen is egy repülőtér. Boeingok, Airbusok, MD-k, Fokkerek és még ki tudja hány típus, mind-mind ott mentek el az orra előtt, ő pedig párásra lehelte a tranzit ablakát... Aztán éjfél felé ő is beszállt egy még nagyobb gépmadárba, mint amivel idáig jött. A PH-BFH a keresztségben (a mai napig) Paramaribo városának nevét őrzi. Ám ezúttal nem Surinám fővárosa felé vette az irányt, hanem – egy johannesburgi kitérővel – Fokvárosba tartott. Johannesburgban aztán a fiatalember gondolt egyet és a két órás várakozás alatt hátrament kicsit beszélgetni a légiutas-kísérőkkel, azzal a kevésbé rejtett szándékkal, hogy megnézné, hogyan is repül egy Jumbo... Akkoriban ez még kivitelezhető kívánságnak számított, és alig egy órával később érte is jött a kisasszony, és vitte magával, átvágott vele a business class-on, fel az emeletre, megcsodálhatta az ággyá alakítható üléseket az első osztályon, majd beléphetett a szentélybe. A kapitány lelkesen magyarázott neki, és persze előkerült a kérdés:
- Miért érdekel a repülés?
- Légi-irányító szeretnék lenni...
- Legyél inkább pilóta, az sokkal izgalmasabb!
Így történt, hogy életem első cockpit-látogatása az akkori legnagyobb és legmodernebb utasszállító, egy Boeing B747-400-as pilótafülkéje volt.
Aztán az egyetem alatt kisebb-nagyobb küzdelmek árán, de eljutott „hősünk” a légiközlekedési szakirányra. Az évek során többször is volt szerencséje repülőgéppel utazni és egyre inkább befészkelte magát a fülébe a holland kapitány mondata, és nem hagyta nyugodni. És már nem a légi-irányítás volt a cél, hanem a pilótafülke... Az egyetemen összehozta a sors (na meg a kreditrendszer) egy szintén erősen megszállott sorstárssal, aki ekkora már több száz órás vitorlázó pilóta, és motoros PPL-A tulajdonos volt. 2005 májusát írtuk és Tököl repülőteréről tartottunk Sármellékre a HA-SVF lajstromjelű Cessna 152-es géppel. A 32-es pályáról való felszállás után Gabesz irányba rakta a gépet, gondosan elkerülte a százhalombattai finomítót, majd közölte:
- Na, látom kezed-lábad rajta van, akkor "You have control."
Így vezettem életemben először repülőgépet...
Az egyetemista srác még ugyanebben az évben beiratkoztott a Malév Repülőklub által szervezett motoros PPL-A megszerző elméleti tanfolyamra. Aztán a következő év tavaszán megint változás állt be az életében. Néhány rosszindulatú pletyka miatt kikezdték munkahelyén, a Budapest Airport Handling Kft. Utasforgalmi Osztályán. A check-int, mint munkát továbbra is nagyon szerette, de úgy gondolta, megnézi, milyen lehet egy stuwi-felvételi, mit kell tudnia egy légi-utaskísérőnek. Reggel még úgy ment oda két haverjával együtt, hogy „Na bumm, maximum csajozunk egyet!” :)
Soha életemben nem akartam stuwi lenni, a két haver viszont nagyon szeretett volna bekerülni. A sors iróniája, hogy a többkörös felvételi után aznap este három embernek ajánlott kiképzést és munkát a Wizz Air. Ők nem voltak köztük, én igen...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.