2006 azonban még tartogatott változásokat magában. A tavaszi munkahely és életforma-váltás után egy másik mérföldkőhöz érkeztem június közepén: közel egyórás kínzás után "Mándoki" végre beírta az indexem Közlekedési rendszertervezés sorába az „Elégséges (2)” bejegyzést (előre megmondta, hogy ennél jobbat úgysem kaphatok, és onnan indulunk, hogy megbuktam és következő félévben vegyem fel újra a vizsgakurzust...). Nem volt rá szükség, hogy újra összeadjam az addig megszerzett kreditpontjaimat, pontosan tudtam a végeredményt: 270! Nincs többé Labor-Gyakorlat-Előadás Szentháromság, lin-log papír és csapágykatalógus (copyright by Dávid), és csak Enikő nénihez kell néha bekukkantanom, hogy engem is elküldjön fénymásolni, mint Gyulát...:) Egyszóval megkezdődhetett a diploma-tervezés időszaka, az utolsó félév az egyetemen.
2010.12.17. 01:30 flyzed
Álmodjunk szárnyakat! (2. rész)
És miután az így felszabadult időmmel muszáj volt kezdenem valamit, visszatértem a Malév Pilótaiskola kötelékébe. Augusztus 22-én V. Szabolcs (Malév Boeing 737-es elsőtiszt és kisgépes oktató pilóta) mellett baktattam a klubházból a HA-PPL lajstromú Cessna 152-eshez. A gyakorlati kiképzés első feladata következett, a szoktató repülés. Na, ekkor ültem először a bal oldali ülésben... Alig egy hónappal később, szeptember közepén a hatóságnál tett sikeres elméleti vizsgával megszereztem a motoros növendék-pilóta (SPL) szakszót, januárban lediplomáztam az egyetemen, majd 2007. szeptember 14-én az ellenőrző-repülés után kiszállt mellőlem ifj. W. Miklós kapitány, hogy akkor most egyedül is megmutathatom, mit tudok kezdeni a HA-CPL lajstromjelű Cessnával az iskolakörön. Az élmény a mai napig itt van velem, de az első egyedül-repülésre szerintem minden pilóta emlékezni fog, amíg él. Mint ahogy a mai napig emlékszem ugyanennek az évnek a borongós november 30-ára is, amikor F. Tamás hatósági pilóta a dunakeszi reptéren való leszállás után gratulált a sikeres vizsgámhoz és magánpilóta lettem.
Zsolti persze megint nem tudott megülni a seggén. Úgy látszik, az életem nagy elhatározásaiban komoly szerepet játszik az aktuális főnökömmel való viszonyom. Így volt ez a Wizzairnél is, Miss Főrózsaszín-nek többször is sikerült belegyalogolnia a lelkembe, igen rövid időn belül. Egyik éjszaka addig cukkoltam magam, amíg Just_D barátom hatására kitöltöttem az easyJet internetes jelentkezési lapját. Teltek-múltak a hónapok, nem történt semmi, majd szeptemberben egy lutoni IP-címről küldött elektronikus levél landolt a postafiókomban. Egy zártkörű válogatásra hívtak, és mivel amúgy is OFF-napra esett, butaság lett volna kihagyni. Még nem tudtam, akarom-e, de ha már ott voltam, igyekeztem komolyan venni a feladatot. Sikerült. Meg a felvételi is. Így aztán az éppen simulni látszó otthoni életem decemberben felváltotta az újrakezdés izgalma, egy idegen országban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.