Átvettem a bérautót: egy Peugeot 207-est vágtak hozzánk, ezüstszínű, 1,4-es 75 lovas jószág. Egész tűrhetően gyorsul, meg nagyon csicsa, de inkább picsa... azaz érezni rajta, hogy csajos autó. És mint általában a francia kocsikban, ebben sem igazán tudom 100%-ig kényelmesen beállítani az ülést. Szóval nem vennék ilyet, épp elég volt az a szívás-mennyiség, amit annó drága jó anyukám szolgálati 307-esei jelentettek nekem. Mert hát kettőt is kapott egymás után, csak hogy próbára tegyék a teljes mérnöki nagy H7-es béketűrésemet...
De ha már megvolt, akkor ki kellett próbálni: a gúglimepsz szerint 27 kilométer a tengerpart a reptértől, szóval este lelátogattunk a skót csoporttársammal. Már odafelé sikerült alakítani, mert benéztem egy kijáratot az autópályán. Jött a jó öreg vészvillogós-leállósávban tolatásos trükk... Végül kikötöttünk El Puerto da Santa Maria-ban, a Playa Valdelagrana-n. Tényleg 27 kilométer volt, plusz amit még kavarogtunk a városkában, mire kijutottunk a tengerpartra (elsőnek a kikötőt találtuk meg, az annyira nem hozott most lázba). A parton még pont elértük zárás előtt az egyik bárt, úgyhogy a jól végzett munka örömére megjutalmaztuk magunkat egy sörrel. Mert ugye Abszurdisztán kivételével minden normális országban megteheted, hogy iszol egy sört, és utána vezethetsz... A félelmetes spanyol nyelvtudásunkkal sikerült elmutogatni ezt a bonyolult, már-már szakmaival bővített középfokú nyelvvizsga-szintnek megfelelő rendelést, majd a komlószörpi elszürcsölése után elindultunk visszafelé. Szerintetek mekkora az esélye, hogy két pilóta, egyazon este, két alkalomból kétszer kuffantja el az autópálya-kijáratot? :) A legviccesebb, hogy fogalmunk nem volt, hogy sikerült. Egyszer csak azt láttam, hogy pirosra vált előttem a lámpa: mondom, mi a szar, ezek a spanyolok tényleg hülyék, lámpa egy autópályán?!? Majd beértünk valami lakótelep-szerű negyedbe. Térkép nuku, mert ugye két ilyen faszagyereknek, akinek a vérében van a navigáció minek, szóval jó 10 percig csak találgattunk, hogy egyáltalán melyik városban vagyunk. Kiderült, hogy valahogy Jerez belvárosába sikerült bekavarnunk. Na, gondoltuk, innentől no problem, a reptér úgyis minden kereszteződésben ki lesz táblázva. Aha, majdnem. A következő 10 percben találomra mentem hol jobbra, hol balra a körforgalmakban, már minden ki volt írva a sarki becsüstől a Föld-Nap közepes távolságig, de persze a reptér sehol, mire tök véletlenül, a visszapillantó tükörből sikerült észrevennem egy táblát a fák között, hogy "aeropuerto"...
Ha így folytatom, akkor holnap szerintem a közönségparkoló helyett simán megtalálom a versenyzői bejáratot a pályára, szóval lehet készenlétbe helyezni a dvd- és videófelvevőket, Zsolti holnap állva hagyja Schumacher bácsit a ringen...:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.