Akkor jöjjön a folytatás, vagyis a befejezés. Úgyis minden rendes irodalmi alkotás három részből áll, úgymint fej-tor-potroh... Jah, nem, az bioszból volt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első és második rész leírása 2 éve készen volt. A harmadikat most körmölöm, a semmiből. A stílusbeli változás is ennek köszönhető, meg a jellemfejlődésnek, amin átmentem ezidő alatt.

A kezdeti nehézségek után végül hamar belerázódtam a narancssárga életvitelbe, és ha meg nem is szerettem soha 100%-ig, azért kezdtem magam jól érezni benne. Sokat dobott a lelkivilágomon az akkori barátnőm kiköltözése, és a magányból egy jó társaságba és új házba való költözés is. Újraéledt bennem a szárnyalás vágya, és megpróbálkoztam egy felvételivel. A CityJet légitársaság és a világ egyik vezető pilótaképző sulija, a CTC Aviation kadét programja pont kapóra jött, a jelentkezésem első és második körben is pozitív fogadtatásra talált. Meghívást kaptam Southamptonba, egy igazi pilóta-felvételire. Madarat lehetett fogatni velem, és elhittem, hogy most jött el az idő számomra. Azt hittem, bármire képes vagyok... Nos, be kellett látnom, hogy igen, bármire képes vagyok, de csak akkor, ha ezt nem hiszem el idejekorán magamról. Sajnos itt megtettem. A saját elvárásaimhoz képest katasztrófális eredménnyel távoztam, messze lemaradtam a programról. Még az sem boldogított, hogy amúgy a CTC helyet ajánlott számomra a fizetős programban...

Következtek a tanulóévek, menet közben feljebb léptem a stuwi-ranglétrán, és immáron megtapasztalhattam a felelősség újabb és újabb szintjeit - mind a munkában, mind a magánéletben. Igyekeztem becsülettel helytállni. Közben tombolt a gazdasági válság, sorban dőltek ki körülöttem a légitársaságok, és lettek hirtelen többezren munkanélküliek a szakmában. Szép lassan mindenki arról beszélt, hogy túl sok az eszkimó és kevés a fóka - vagyis egyre több pilóta van állás nélkül, és a kezdők helyzete még reménytelenebb. Valahogy kiveszett belőlem a lelkesedés az álmom iránt. Jól hangzott, hogy pilótának készülök, de igazság szerint semmit sem tettem érte. Aztán a nyár végén otthon töltött 1 hetem újra repüléssel telt, és már a második iskolakörnél tudtam, hogy elvesztegettem egy évet. A semmire. Repülni akarok!!! A végső löketet azonban 2009 novembere adta meg: életem végéig hálás leszek Mariann barátomnak a dubaji nyaralásért. Hogy felnyitotta a szemem. Hogy láthattam egy olyan világot és egy olyan életmódot, amit elképzelni sem tudtam addig. És eldöntöttem, hogy nekem ez KELL!!! Kerül, amibe kerül!

A naptár lassan átfordult 2010-re, és már készen voltak a tervek. Az első pont a reporvosi volt. Február elsején remegő térdekkel léptem be az angol légügyi hatóság épületébe. 4 óra múlva a remegést felváltotta a boldogság. A hatósági repülőorvos korlátozások nélkül adta meg a világon jelenleg legmagasabb szintű repülő-egészségügyi minősítést, a JAA Class 1-t. Vagyis lehetek kereskedelmi pilóta! Következett az újabb napirendi pont: hogyan jussunk el odáig?

Az élet most is felkínálta a lehetőséget: egy újabb kadétprogram, ráadásul a menetközbeni kutatásaim nyomán immáron preferált angol-spanyol pilótaiskolában, az FTE Jerezben. Az első két kört itt is sikerrel vettem, aminek az eredménye egy meghívás volt, ezúttal Exeterbe. 3 órás vonatút, és egy, a szállodában tanulással töltött nap után kezdtem azt érezni, hogy mégiscsak komolyan kell venni ezt a dolgot. Nagyon tetszett a barátságos környezet, jóformán észre sem vettem, hogy mennyire leszívták az agyam azon a délelőttön. És egy hét múlva jött az eredmény: ismételten elutasítva, nem jutottam be az utolsó körbe. Épp készültem lerakni a telefont, amikor a hívó fél, egyenesen Spanyolországból folytatta: az eredményeim igencsak bíztatóak, és lenne egy ötlete. Meghallgattam. És 10 perc múlva már tudtam életem egyik legnagyobb feladatát. Kaptam 6 hónap türelmet, meg egy lehetőséget az ismétlésre. Most vagy soha!!!

Spanyolország, Jerez, 2010 augusztus: 38 fokban állok egy fekete öltönyben, és újra nekem hangolják össze a joystick-ot a laptoppal. Itt az idő! A feladat egyszerű: bebizonyítani, hogy nem véletlenül kaptam 6 hónap türelmet. Bebizonyítani, hogy képes vagyok rá! Bebizonyítani, hogy a pszichológia és a tudományterület jeles művelői és szakértői nem tévedhetetlenek. Bebizonyítottam. Az eredmény: Highly Recommended - azaz Erősen Ajánlott. Ez a minősítés rovatban szerepelt a megismételt felvételim után. Annyira fáradt voltam, hogy nem fogtam fel. Ehhez kellett még egy nap... A világ egyik legjobb pilótaiskolája vár a soraiba!

Hosszú versenyfutás kezdődött az idővel, banki ügyintézés a hitelért, és bizony eljött közben az ősz, majd a tél is. December 14-én reggeltől azonban nem volt visszaút: aláírtam a papírt, elfogadtam a most még hihetetlennek tűnő terhet és felelősséget, de megkaptam a pénzt. Megyek Jerezbe!!! Most itt ülök a bőröndök tetején és még nem tudom, mi lesz. Félelemmel vegyes izgalommal várom a következő 14 hónapot. De az álmot most már végigálmodom!

Kedves olvasóim! Tartsatok velem, kezdődik a kaland! Életem kalandja.